2017. augusztus 12., szombat


Csillagszilánkok

akril, feszített vászon - 40 x 60 cm - 2017


2017. július 19., szerda

Kinyúlás (akril festmény)


Kinyúlás

akril, fa lécek - 54 x 33 cm - 2017

Fénylő fák (akril festmény)


Fénylő fák

akril, kasírozott vászon - 50 x 40 cm - 2017

Csillagtenger (akril festmény)


Csillagtenger

akril, farost lemez - 40 x 30 cm - 2017

2017. július 18., kedd

Adriaen van Ostade: Festő a műtermében (festménymásolat)



Adriaen van Ostade: Festő a műtermében
1663

(festmény másolat az eredetivel megegyező méretben)

akril, farostlemez - 38 x 35,5 cm - 2017

Alexei Harlamoff: Portrait of young girl (festménymásolat)



Alexei Harlamoff: portrait of young girl

(festménymásolat)

akril, vászon - 40 x 30 cm - 2017

2017. július 1., szombat

Erdal Öz (török író novelláinak illusztrációi)

Erdal Öz novelláinak illusztrációi 
(színes ceruza, grafit, pasztellkréta technikával)

Megjelentek:
az Evangélikus Országos Könyvtár 2016-os évkönyvében (BIVIO 2016), 
Evangélikus Országos Könyvtár, Budapest, 2017

 Galamb c. novella illusztrációi



 Amennyire szépek c. novella illusztrációi



Azon a régi tengeren c. novellához illusztrációk



Üvegszilánkok c. novella illusztrációi

2017. április 14., péntek

Időbomlás (akril festmény Szentmihályi Szabó Péter: Szerelmes vagyok c. versére)


Időbomlás

akril, feszített vászon - 80 x 80 cm - 2017


Szentmihályi Szabó Péter: Szerelmes vagyok

Szerelmes vagyok a végtelenbe, 
a Végtelen sötét terekbe, 
ahol az idő kék terekbe bomlott, 
hol istenfogak őrölnek kristálycsontot – 

oda vágyom, ahol az anyag is reszket, 
ahol lefagynak egymásról a testek, 
ahol csak nincsen-t és nem-et suttognak kőajkak el az ércvilág felett, 

s a mindenség forgó, örök kupolája nem ing, 
hiába földevő, rongyos részegségeink. 

2017. április 3., hétfő

Utcaseprő (akril festmény)


Utcaseprő

akril, feszített vászon - 70 x 50 cm - 2017

2017. március 20., hétfő

A kutya (akril festmény József Attila: A kutya című versére)


A kutya

akril, feszített vászon - 70 x 50 cm - 2017

József Attila: A kutya

Oly lompos volt és lucskos,
a szőre sárga láng,
éhségtől karcsú,
vágytól girhes,
szomorú derekáról
messze lobogott
a hűvös éji szél.
Futott, könyörgött.
Tömött, sóhajtó templomok
laktak a szemében
s kenyérhéját, miegymást
keresgélt.


Úgy megsajnáltam, mintha
belőlem szaladt volna
elő szegény kutya.
s a világból nyüvötten
ekkor mindent láttam ott.


Lefekszünk, mert így kell,
mert lefektet az este
s elalszunk, mert elaltat
végül a nyomorúság.
De elalvás előtt még,
feküdvén, mint a város,
fáradtság, tisztaság
hűs boltja alatt némán,
egyszer csak előbúvik
nappali rejtekéből,
belőlünk,
az az oly-igen éhes,
lompos, lucskos kutya
és Istenhulladékot,
Istendarabkákat
keresgél.

2017. március 12., vasárnap

Nagycsütörtök (akril festmény Dsida Jenő: Nagycsütörtök című versére)


Nagycsütörtök

akril, feszített vászon - 65 x 120 cm - 2017

Dsida Jenő: Nagycsütörtök

Nem volt csatlakozás. Hat óra késést
jeleztek és a fullatag sötétben

hat órát üldögéltem a kocsárdi

váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indult,
végzetes földön csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis szembe sorssal
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,
a sűrű füst, mint roppant denevérszárny,
legyintett arcul. Tompa borzalom
fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem: szerettem volna néhány
szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,
Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt és mind aludtak...
Kövér csöppek indultak homlokomról
s végigcsurogtak gyűrött arcomon.


2017. március 11., szombat

Gerard Ter Borch: Almát hámozó asszony (festménymásolat)


Gerard Ter Borch: Almát hámozó asszony

(festmény másolat az eredetivel megegyező méretben, az eredetin megegyező helyen lévő sérülés nyomokkal)

akril, farostlemez - 36,3 x 30 cm - 2016

2017. február 4., szombat

Krisztus (akril festmény Dsida Jenő: Krisztus című versére)



Krisztus

akril, farostlemez - 60 x 39,5 cm - 2017

Dsida Jenő: Krisztus

Krisztusom,
én leveszem képedet falamról. Torz
hamisításnak érzem vonalait, színeit, sohase
tudlak ilyennek elképzelni, amilyen itt vagy.
Ilyen ragyogó kékszeműnek, ilyen jóllakottan
derűsnek, ilyen kitelt arcúnak, ilyen
enyhe pirosnak, mint a tejbeesett rózsa.
Én sok éjszaka láttalak már, hallgattalak is
számtalanszor, én tudom, hogy te egyszerű
voltál, szürke, fáradt és hozzánk hasonló.
Álmatlanul csavarogtad a számkivetettek
útját, a nyomor, az éhség siralomvölgyeit
s gyötrő aggodalmaid horizontján már az eget
nyaldosták pusztuló Jeruzsálemed lángjai.
Hangod fájó hullámokat kavart, mikor
a sok beszéd után rekedten újra
szólani kezdtél. Megtépett és színehagyott
ruhádon vastagon ült a nagy út pora,
sovány, széltől-naptól cserzett arcodon
bronzvörösre gyúlt a sárgaság s két
parázsló szemedből sisteregve hullottak
borzas szakálladra az Isten könnyei -


2017. január 9., hétfő

Nyílás (akril festmény)


Nyílás

akril, feszített vászon - 50 x 60 cm - 2015