Öröm

Öröm 

akril, vászon - 50 x 60 cm - 2015, 2023

E képem ötletét egy konkrét látvány adta még évekkel ezelőtt, mikor egy vasútállomáson, ragyogó napsütésben, kellemes tavaszi időben emberek álltak velem együtt a peronon várva a vonatot. Mindenki körülöttem kormoran nézett maga elé, csend volt, senki sem szólt senkihez. Ennek a látványnak a kontrasztjaként viszont a peron közepén lévő kis pocsolyában, néhány kis veréb hangos örömmel teli csiripeléssel élt a vízzel és a napsütés melegével. Ebből a látványból született meg ez a festményem.

Egy madárnak eszébe sem jut, mikor csiripelve kéri, követeli a táplálékát a Teremtőjétől, hogy amit kér: nem kapja meg. Erre az aggódásra és hitetlenségre - az ősbűn óta - csak az ember képes. 

"Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk?" (Máté evangéliuma 6, 26)

Végtelen

 Végtelen 

(akril, vászon, 40 x 50 cm, 2023)

"Isten az enyhe szellő után beállt roppant nagy csendben van jelen."

(Dr. Barsi Balázs OFM)

Ádám teremtése

Ádám teremtése

65 X 50 cm, Bruynzeel grafit ceruzák 5-9 B, préselt szén, szén, Bristol papíron

Részletek:

Az alkotás a teremtés pillanatában ábrázolja Ádámot, az első embert, aki embrió pózban, éppen kinyítja szemeit és felnéz Teremtőjére. Felnőttként teremtetett, de feje, szemöldöke és testének többi része is csupasz, mint egy újszülöttnek. Személyiségének e gyermeki részéről ez a csupasz test és teremtésének póza árulkodik. Erre a Teremtőre való teljes ráutaltság fontosságáról - ahogyan egy kisgyermek is a szüleihez fordul - beszélt az Úr Jézus is: "és ezt mondta: "Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába." (Máté 18,3)

Körülötte a föld és annak pora látható, ez öleli körbe Ádámot, melyből megalkotta őt Isten. E föld körül szimbólumként jelenlévő növények és állatok veszik körbe az első embert.

Ádám körül zöldellő fű, kicsit távolabb babércserje és mirtusz láthatóak.

Ezek közül a fű: az alázatosság, az alárendeltség, a szerénység, észrevehetetlenség jelképe, amely a teremtésben a bűneset előtt, Isten és ember kapcsolatában az ember részéről még megvolt Teremtője felé.

A mirtusz bokor kezdemény pedig a tisztaság, ártatlanság, az Istenben vetett bizalom kifejezője. A növények között még fiatal babérbokor kezdemény is látható, amely a halhatatlanság jelképe, aminek Ádám is teremtetett.

E növények között bukkan fel az első állatok közül is néhány, melyeket az Úr, Ádám felé vezet: "Formált tehát az ÚRisten a földből mindenféle mezei állatot, mindenféle égi madarat, és odavitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi..."(1 Mózes 2,19) Három állat lelhető fel a képen: a nyúl, a bárány és a páva (annak farok tollai). Mindhárom a teremtett, még bűn nélküli világ tökéletességére, gazdag áldásaira utal. A nyúl szapora állat, a termékenység jelképe. ("Ádám százharminc éves volt, amikor fiút nemzett, magához hasonlót, a maga képmására, és elnevezte Sétnek. Sét születése után Ádám nyolcszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. Ádám teljes életkora tehát kilencszázharminc év volt, amikor meghalt." 1 Mózes 5,3-5)

A bárány a szelídség, jámborság, engedelmesség megtestesítője. 

A páva pedig a halhatatlanság, az örök élet szimbóluma.

Elköltözés

Elköltözés

akril, vászon - 70 X 50 cm - 2023

Ez a képem a földi halál és a túlvilági élet találkozásának pillanatára fókuszál; emiatt egy esti, ködös kép az alapja, amely felvezet minket a csillagokkal teli éjszakába.

Az este, életünk alkonyában is a számvetés ideje, a visszaemlékezésé, lezárásé, a csendé.

Az elszáradt fűszálak szintén rövid földi életünk végének szimbólumai:

"Minden test csak fű, és minden szépsége, mint a mezei virágé. Elszárad a fű, elhervad a virág, ha ráfúj az ÚR szele. - Bizony csak fű a nép! Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad."

(Ézsaiás 40, 6-8)

A fű közötti pitypangok szálló magvai pedig a gazdag újrakezdés szimbólumaiként jelennek meg. Így az égbe szálló magvak az elköltöző lelkek jelképei, melyek folytatják az Életet (csillagok) a halál (éjszaka) után is és Istenük fénye ragyog bennük. 

A csillagok emellett az Istenhez tartozó emberi és angyali sokaság jelképe is:

"Azután kivezette az ÚR, és azt mondta: Tekints föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni! Azt mondta neki: Ennyi utódod lesz!" (1Mózes 15,5)

"Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Mondd el, ha tudsz valami okosat! Tudod, ki szabta meg annak méreteit, vagy ki feszített ki fölötte mérőzsinórt? Mire vannak erősítve oszlopai, vagy ki helyezte el sarokkövét, amikor együtt vigadoztak a hajnali csillagok, és ujjongtak mind az istenfiak?" (Jób könyve 38,4-7)

A virágok - ahogyan a pitypang is - a földből és az égből élnek, a kettő között feszülnek, és Isten tékozló gazdagságát hirdetik:

"Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?" (Máté 6,28-30)

Ezzel a végtelen és emberi szemmel nézve érthetetlen, "tékozló" szeretettel néz Isten is mireánk, ahogyan XVI. Benedek pápa is megfogalmazta:

"Az örökkévalóság nem a naptári napok állandó egymásutánja, hanem olyan pillanat, amelyben a teljesség átölel minket és mi átöleljük a teljességet. A végtelen szeretet óceánjába való elmerülés pillanata ez, amelyben az idő – az „előbb” és az „utóbb”- nincs többé.”