Életbe fordulás (festménypár)
40 X 40 cm x 2 - akril, vászon - 2022
A festménypár a lelki halál és az Élő élet ellentétére, állapotára utal. A szimmetrikus kép alapját a végtelen üresség adja, ahol maga a sötétség, az elhagyatottságnak, a pusztulásnak (Zsolt 88,6-7) és a halálnak a jelképe, amely minden teremtett élőlény sajátja lett a bűnbeesés óta.
Erre a törvényszerű elmulásra utal a képen lévő élettelen szikla, amely a föld szimbóluma a képeken. Ez mindkét képen jelen van, de más szerepben. Az első festményen "sziklás talajként" van jelen, amely az Isten hangját halló, de attól elforduló, a világ örömeibe belefáradt ember lelki halálának talaja, amely valójában csak posvány. A második képen ezzel szemben a Föld jelképe számomra az a szikla, amely átmeneti otthona minden embernek, amelyből hívő emberként kiszakíttatunk halálunk pillanatában és örökké tartó Életre lépünk át Ő hozzá. Ezt az igazán életre kelő embert jelképezi a fény (Isten) felé forduló napraforgó (Úr felé forduló ember). Ezzel párhuzamosan pedig a szikla bal oldalán megjelenő vékony fenysáv az eljövő Úr ígéretére utal, aki fogad majd minket halálunk pillanatában: "Íme, látom az eget megnyílva, és az Emberfiát, amint az Isten jobbja felől áll." (Apostolok Csel. 7,56)
A képen látható napraforgó formája, széttárt karokat idéző levelei pedig az Isten felé fordulás mellett Krisztus keresztjére is utal:
"Hiszen a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy az Istennek éljek, mert Krisztussal engem is keresztre feszítettek. Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem." (Gal. 2, 19,20)
