A "kiáltó hang" hazatér...
(60 X 27 cm, akril, fatábla, 2020)
Keresztelő János haláláról szóló festmény vertikális kompozíciója a föld-ég, halál-élet ellentétekre utal. A kép alsó és felső részét összekötő csillaghíd, mintegy kapcsolatot képez ezen ellentétek között.
A cím, Ézsaiás próféta, Jánosnál beteljesült próféciájára utal: "kiáltó hangja szól a pusztában..."
Keresztelő János munkássága előtt, életét évekig a pusztában élve Istennel töltötte, hogy felkészíthesse Isten a leendő feladatára. A puszta, az a hely, ahol kiüresedünk Isten előtt, hogy Ő juthasson szóhoz mi bennünk. A világ zaja nélküli pusztában, mennyei-égi vízhez juthatunk, a Lélek vízéhez.
János szikár, vékony, de kemény alakja, tekintete is ezt a fajta, pusztában megtanult megnemalkuvást, a test háttérbe szorítása mellett kiérlelt, belső lelki erőt sugallja.
Maga Jézus beszél így Jánosról, rokonáról: "Miért mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádszálat látni?... Prófétát látni? Azt láttatok, sőt - mondom nektek - prófétánál is nagyobbat.... Bizony mondom néktek: nem támadt asszonytól születettek között nagyobb Keresztelő Jánosnál."
A feje mögötti glória, véres aranytálként jelenik meg, mintegy utalva lefejezésére, halálára.
A kép felső részén lévő csillagok a túlvilági élet szimbóluma.
"...Kört ír a meztelen kard
S megvillant egy aranytál
a szolgakézben.
Szeme előtt az idő
megreped.
Hátára föltaposnak,
s a fullasztó sötét,
mely súlyosan alábugyog,
fehér kő-ajtaját
kinyitja."
(Vasadi Péter: János fejevétele - részlet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése