Az első nap
akril, vászon - 40 x 40 cm - 2025
ELKELT
"Amikor Isten az embert megteremtette, maga is elcsodálkozott. Azt mondta: úgy alkottam, hogy testében is szellemi legyen, s íme testivé lett szellemében is."
(Jacques-Bénigne Bossuet)
"És fogta az Úristen az embert, elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt művelje és őrizze. Ezt parancsolta az Úristen az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod."
...
"Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett. Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme..."
(1Mózes 2,15-17; 3,6-7)
Az Ember, Istentől való elfordulásának pillanata a legnagyobb változás volt a teremtett világban: elkezdődött a Történelem.
Az ember tettével magával rántotta a teljes világot az Istentől való elszakítottságba. A tökéletesség ezután kezdett elkorcsosulni minden teremtményben.
Az ember elméje (szeme) megnyílt: ártatlan volta végetért. Világában megjelent a jó és a rossz. Meglátta először az életében, a világból kiszakítottan, külön önmagát: azaz azt, hogy "mezítelen".
Ez egy új tapasztalat volt az első emberpárnak: megrettentek és elbújtak... de csak testileg tudtak a fák között elbújni, mert az elméjük már megnyílt, és ott mélyen, a szeretet kapcsolat megtört: így félni kezdtek. Ott, a fák sűrűjében is érzékelték ezt a különvállást, ezt az új érzést, azt hogy FÉLnek....és eddig ezt nem élték át...
A test elbújhatott a Kert fáinak árnyai között, de a lélek nem tudott önmaga elől.
Mivel pedig szellemük elszakadt a teremtett világtól és Istentől: ezek után már nem látta többé az Ember az Istent, csak hallotta.
Ádám és Éva ketten reszkettek, ahogy alkonyba borult a Kert, és az árnyak megnyúltak, de belül remélték, hogy ismét megszólítja őket valahonnan a Teremtőjük, akit már nem láttak, de reméltek... hogy csak hozzájuk szól még... úgy ahogy addig azt mindig is tette.
A szerető Isten pedig szólt:
"De az ÚRisten kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy?"
(1Mózes 3,9)
Isten ezen első mondata az elszakadás után, e kapcsolatról sokmindent elárul. Azt, hogy a mély kötelék megszakadása Istenre is hatott: keresett, mert keresni akart, mert már nem voltunk mélyen ott Őbenne.
De Isten újból felvette a kapcsolatot, mert Ő volt már csak képes rá, hogy kezdeményezzen és az Ember után nyúljon.
