akril, vászon - 60 X 60 cm - 2025
"A kiáltás mélységesen emberi tevékenység. Ez volt az első tevékenységünk, amikor a világra jöttünk. Tüdőnk még zárt volt és a minket körülvevő levegővel való első érintkezésre, alighogy elhagytuk anyánk méhét, a megfulladás veszélyeztette életünket. Ekkor kiáltottunk és ez mentett meg minket az életnek. Mert midőn rémületünket kiáltottuk világgá, a kiáltás életet adott nekünk. Ennek az első kiáltásnak az emléke bevésődött pszichénkbe és testünkbe. Mindörökre megjelölt bennünket: emberek vagyunk, az Édenen kívül, Istentől távol születve.
...
A kiáltás mindig valakihez szól, és ez minden ima lényeges eleme. Ha valakihez fordulok, aki felettem van, ténylegesen kilépek önmagamból... és ez a kilépés nem is olyan egyszerű..."
(André Louf: A kegyelem szerint)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése