Öröm
akril, vászon - 50 x 60 cm - 2015, 2023
E képem ötletét egy konkrét látvány adta még évekkel ezelőtt, mikor egy vasútállomáson, ragyogó napsütésben, kellemes tavaszi időben emberek álltak velem együtt a peronon várva a vonatot. Mindenki körülöttem kormoran nézett maga elé, csend volt, senki sem szólt senkihez. Ennek a látványnak a kontrasztjaként viszont a peron közepén lévő kis pocsolyában, néhány kis veréb hangos örömmel teli csiripeléssel élt a vízzel és a napsütés melegével. Ebből a látványból született meg ez a festményem.
Egy madárnak eszébe sem jut, mikor csiripelve kéri, követeli a táplálékát a Teremtőjétől, hogy amit kér: nem kapja meg. Erre az aggódásra és hitetlenségre - az ősbűn óta - csak az ember képes.
"Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk?" (Máté evangéliuma 6, 26)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése