Az Átjáró
akril, olaj - 80 X 80 cm - 2026
„Mert az Úr, a te Istened, megemésztő tűz és féltőn szerető Isten.”
(5 Mózes 4,24)
2026. augusztus 5., szerda
Várakozó Fény
Várakozó Fény
akril, vászon - 40 X 50 cm - 2026
A legújabb festményem alapját egy viharos égbolt adta. Néztem a gomolygó esőfelhőket, amely mögül majdnem kitört a Nap fénye...de a szél úgy mozgatta őket, hogy csak nagy sokára jött el a pillanat, hogy a Nap fénye végre kibukott a felhők mögül...és eszembe jutott, milyen ötletesen tudunk mi emberek is menekülni Isten elől, éljünk is bármikor és bárhol.
Olykor bezárkózunk inkább még a viharokba is az életben, mintegy menekülően átaludva akár hosszú éveket is életünkből, mint ahogy Jónás tette a hajó gyomrában, csakhogy ne azt tegyük, amit Isten akar velünk. Azonban Ő még ott is, úgy is, terelget, megtart és vár ránk türelmesen; úgy ahogyan Jónásra is várt: a csökönyös, makacs emberre, hogy a zsákutcái után egyszer végre el jusson oda és tegye is azt, amit kezdetektől fogva akart tőle az Isten.
"Így szólt az Úr igéje Jónáshoz, Amittaj fiához: Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ellene, mert feljutott hozzám gonoszságának híre. El is indult Jónás, de azért, hogy Tarsísba meneküljön az Úr elől.
Elment Jáfóba, talált ott egy hajót, amely Tarsísba készült. Kifizette az útiköltséget, és hajóra szállt, hogy a rajta levőkkel Tarsísba menjen az Úr elől. Az Úr azonban nagy szelet bocsátott a tengerre. Nagy vihar támadt a tengeren...
...
Félelem fogta el a hajósokat; mindegyik a maga istenéhez kiáltott...
...
Jónás pedig lement a hajó mélyébe, és ott feküdt mély álomba merülve...
(Jónás könyve 1-5)
Felbomlás
Felbomlás
akril, olaj, vászon - 50 X 70 cm - 2026
"Mert az ÚR, a te Istened emésztő tűz, féltőn szerető Isten!
(5 Mózes 4,24)
Isten maga: Deus absconditus
(rejtőzködő Isten), aki fenségében folyamatosan elrejti magát a világ elől, hogy dicsősége nehogy megsemmisítsen minket.
A teremtett világ szépségei, így "csak" fátylak, melyen keresztül Isten töredékesen, de megnyilatkozik nekünk nap, mint nap.
Ez a világ, e fátyol - amely, teremtő szavára jött létre, a legnagyobb galaxisoktól a porból lett emberekig is csak törékeny létezők a fizikai végtelenben, mert egy isteni mondat, a szavak azok, amelyek fenntartanak minket....és mikor majd véget ér ez a "mondat", a világ deformálódik, torzul, majd pedig végleg lehullik, szétég, hasonlóan egy öreg filmszalaghoz, mely a fénylő hő hatására hólyagossá vállik, majd átég, mintegy "kaput nyitva" egy új valóságra és visszatér majd minden Őhozzá, a Fénybe "hogy Isten legyen minden mindenekben", ahogyan volt az a Kezdet előtt is.
"Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten." (1Korinthus 13:12)
A fizikai világ Isten szava által jelenik meg és tartatik is fenn. A világ törékeny léte így pedig maga Isten beszéde:
"A te szavad, ó Uram, örökké áll az egekben. Amelyeket a teremtés során kimondtál "Legyen égbolt" - magában az égboltban maradtak, és ezek a szavak tartják fenn és éltetik azt a mai napig." (Baal Sem Tov haszid misztikus)
"Azt, ami nem volt, Isten gondolta és a rágondolás és a szó aktusával a létbe hozta. Létünk valamennyi pillanatát csak amiatt éljük meg, mivel Isten folytatja a létünkre-gondolást. Egyedül Istennek van hatalma, mivel tökéletes, hogy valamit, ami nem létezik teljes realitásában, részletében elgondoljon, kimondjon, ezzel pedig a létbe szeressen és pillanatról pillanatra benne is tartson."
(Simone Weil)
...
"Túlságosan hozzászoktunk, hogy a világ dolgai megvannak, csakhogy a meglétük, ez az "erőnlétük" egyáltalán nem maguktól van, hanem folytatólagos, szakadatlan csoda. Ennek pedig arra kellene indítania bennünket, hogy állandóan csodáljuk.
Az idő számunkra egyes pillanatok sorának tűnik, valójában nem más, mint egyetlen pillanat... A teremtés annyi, mint létrehozni valamit és megtartani a létben. A kettő azonos."
(P. Henri Boulad S.J.: Az önátadás fényében)
"Mert ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt..."
(Zsoltárok 90,4)
"Legyen..."
"Legyen..."
akril, olaj, vászon - 80 X 80 cm - 2026
Az első szó a világban, mely egyben kaput is nyitott a fizikai világnak.
Ez a szó már elmondja azt, hogy Istenben önmagában már létezett minden, és tudva minden lehetőséget, mintegy kiengedte azt hangjával, szabadságot adva a világnak a szellemi létből és fizikailag létezővé szólítva azt: "Legyen..."
"Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük." (Zsoltárok 139,16)
Az isteni szó így valójában egy örök kapu, ezen át árad ki a fenntartó akarat, itt választódik el a fizikai világ a szellemi világtól.
Egy átmeneti zóna az Isteni szó, ahol fizikai világ megjelenik Isten örök teremtő hangja által. A világ léte így pedig maga Isten beszéde. Valójában így nemcsak mi, hanem a legnagyobb galaxisok is csak törékeny létezők a fizikai végtelenben: egy isteni mondat az, amely fenntart minket....és mikor majd véget ér ez a "mondat", visszatér majd minden Őhozzá, "hogy Isten legyen minden mindenekben."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
