Csend a viharban
akril, vászon, 50 x 50 cm
ELKELT
A festmény ötletét Márk evangéliumámak 4. fejezetében található történet adta, melyben Jézus lecsendesíti a tengert. A történetben első olvasatra egy nagy vihar egyértelműen felismerhető, ami látható módon a tanítványok életét veszélyezteti. De ha jobban megnézzük: a történetben több vihar is van. Mégpedig annyi vihar: ahány tanítvány. Csak ezek a viharok nem kívül, hanem belül vannak, bent a tanítványok lelkében. Nagyon árulkodóak a felháborodott, félelemmel számonkérő hangjuk, szavaik: "Mester nem törődsz azzal, hogy elveszünk?" Jézus lelkében viszont nincs vihar: Ő aludt. Miután felkelt, és elcsendesítette a külső vihart, megfigyelhetjük, hogy a tanítványok lelkében a vihar ettől még nem szűnt meg,csak átalakult egy megdöbbenő, csodálkozó értetlenkedéssé: "Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?"
Megeshet velünk, hogy a kinti vihart csak felnagyítjuk önmagunkban, magunk félelmeivel, viharaival, miközben csak magára Isten lelkére kellene figyelnünk, aki nyugodtan utazik eközben is az életünk csónakjában, mivel az Ő lelkében, az Ő szemében a mi csónakunk nincs is viharban.
Erre utal e festményem: a viharos tenger közepén valójában Isten nézőpontjából csend van most is, és csak ezt kérdezi tőlünk:
"Miért féltek ennyire, miért nincs hitetek?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése