Felbomlás
akril, olaj, vászon - 50 X 70 cm - 2026
"Mert az ÚR, a te Istened emésztő tűz, féltőn szerető Isten!
(5 Mózes 4,24)
Isten maga: Deus absconditus
(rejtőzködő Isten), aki fenségében folyamatosan elrejti magát a világ elől, hogy dicsősége nehogy megsemmisítsen minket.
A teremtett világ szépségei, így "csak" fátylak, melyen keresztül Isten töredékesen, de megnyilatkozik nekünk nap, mint nap.
Ez a világ, e fátyol - amely, teremtő szavára jött létre, a legnagyobb galaxisoktól a porból lett emberekig is csak törékeny létezők a fizikai végtelenben, mert egy isteni mondat, a szavak azok, amelyek fenntartanak minket....és mikor majd véget ér ez a "mondat", a világ deformálódik, torzul, majd pedig végleg lehullik, szétég, hasonlóan egy öreg filmszalaghoz, mely a fénylő hő hatására hólyagossá vállik, majd átég, mintegy "kaput nyitva" egy új valóságra és visszatér majd minden Őhozzá, a Fénybe "hogy Isten legyen minden mindenekben", ahogyan volt az a Kezdet előtt is.
"Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten." (1Korinthus 13:12)
A fizikai világ Isten szava által jelenik meg és tartatik is fenn. A világ törékeny léte így pedig maga Isten beszéde:
"A te szavad, ó Uram, örökké áll az egekben. Amelyeket a teremtés során kimondtál "Legyen égbolt" - magában az égboltban maradtak, és ezek a szavak tartják fenn és éltetik azt a mai napig." (Baal Sem Tov haszid misztikus)
"Azt, ami nem volt, Isten gondolta és a rágondolás és a szó aktusával a létbe hozta. Létünk valamennyi pillanatát csak amiatt éljük meg, mivel Isten folytatja a létünkre-gondolást. Egyedül Istennek van hatalma, mivel tökéletes, hogy valamit, ami nem létezik teljes realitásában, részletében elgondoljon, kimondjon, ezzel pedig a létbe szeressen és pillanatról pillanatra benne is tartson."
(Simone Weil)
...
"Túlságosan hozzászoktunk, hogy a világ dolgai megvannak, csakhogy a meglétük, ez az "erőnlétük" egyáltalán nem maguktól van, hanem folytatólagos, szakadatlan csoda. Ennek pedig arra kellene indítania bennünket, hogy állandóan csodáljuk.
Az idő számunkra egyes pillanatok sorának tűnik, valójában nem más, mint egyetlen pillanat... A teremtés annyi, mint létrehozni valamit és megtartani a létben. A kettő azonos."
(P. Henri Boulad S.J.: Az önátadás fényében)
"Mert ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt..."
(Zsoltárok 90,4)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése