Várakozó Fény
akril, vászon - 40 X 50 cm - 2026
A legújabb festményem alapját egy viharos égbolt adta. Néztem a gomolygó esőfelhőket, amely mögül majdnem kitört a Nap fénye...de a szél úgy mozgatta őket, hogy csak nagy sokára jött el a pillanat, hogy a Nap fénye végre kibukott a felhők mögül...és eszembe jutott, milyen ötletesen tudunk mi emberek is menekülni Isten elől, éljünk is bármikor és bárhol.
Olykor bezárkózunk inkább még a viharokba is az életben, mintegy menekülően átaludva akár hosszú éveket is életünkből, mint ahogy Jónás tette a hajó gyomrában, csakhogy ne azt tegyük, amit Isten akar velünk. Azonban Ő még ott is, úgy is, terelget, megtart és vár ránk türelmesen; úgy ahogyan Jónásra is várt: a csökönyös, makacs emberre, hogy a zsákutcái után egyszer végre el jusson oda és tegye is azt, amit kezdetektől fogva akart tőle az Isten.
"Így szólt az Úr igéje Jónáshoz, Amittaj fiához: Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ellene, mert feljutott hozzám gonoszságának híre. El is indult Jónás, de azért, hogy Tarsísba meneküljön az Úr elől.
Elment Jáfóba, talált ott egy hajót, amely Tarsísba készült. Kifizette az útiköltséget, és hajóra szállt, hogy a rajta levőkkel Tarsísba menjen az Úr elől. Az Úr azonban nagy szelet bocsátott a tengerre. Nagy vihar támadt a tengeren...
...
Félelem fogta el a hajósokat; mindegyik a maga istenéhez kiáltott...
...
Jónás pedig lement a hajó mélyébe, és ott feküdt mély álomba merülve...
(Jónás könyve 1-5)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése