(akril, vászon, 40 x 50 cm, 2023)
"Isten az enyhe szellő után beállt roppant nagy csendben van jelen."
(Dr. Barsi Balázs OFM)
képzőművész
(akril, vászon, 40 x 50 cm, 2023)
"Isten az enyhe szellő után beállt roppant nagy csendben van jelen."
(Dr. Barsi Balázs OFM)
Ádám teremtése
65 X 50 cm, Bruynzeel grafit ceruzák 5-9 B, préselt szén, szén, Bristol papíron
Részletek:
Az alkotás a teremtés pillanatában ábrázolja Ádámot, az első embert, aki embrió pózban, éppen kinyítja szemeit és felnéz Teremtőjére. Felnőttként teremtetett, de feje, szemöldöke és testének többi része is csupasz, mint egy újszülöttnek. Személyiségének e gyermeki részéről ez a csupasz test és teremtésének póza árulkodik. Erre a Teremtőre való teljes ráutaltság fontosságáról - ahogyan egy kisgyermek is a szüleihez fordul - beszélt az Úr Jézus is: "és ezt mondta: "Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába." (Máté 18,3)
Körülötte a föld és annak pora látható, ez öleli körbe Ádámot, melyből megalkotta őt Isten. E föld körül szimbólumként jelenlévő növények és állatok veszik körbe az első embert.
Ádám körül zöldellő fű, kicsit távolabb babércserje és mirtusz láthatóak.
Ezek közül a fű: az alázatosság, az alárendeltség, a szerénység, észrevehetetlenség jelképe, amely a teremtésben a bűneset előtt, Isten és ember kapcsolatában az ember részéről még megvolt Teremtője felé.
A mirtusz bokor kezdemény pedig a tisztaság, ártatlanság, az Istenben vetett bizalom kifejezője. A növények között még fiatal babérbokor kezdemény is látható, amely a halhatatlanság jelképe, aminek Ádám is teremtetett.
E növények között bukkan fel az első állatok közül is néhány, melyeket az Úr, Ádám felé vezet: "Formált tehát az ÚRisten a földből mindenféle mezei állatot, mindenféle égi madarat, és odavitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi..."(1 Mózes 2,19) Három állat lelhető fel a képen: a nyúl, a bárány és a páva (annak farok tollai). Mindhárom a teremtett, még bűn nélküli világ tökéletességére, gazdag áldásaira utal. A nyúl szapora állat, a termékenység jelképe. ("Ádám százharminc éves volt, amikor fiút nemzett, magához hasonlót, a maga képmására, és elnevezte Sétnek. Sét születése után Ádám nyolcszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. Ádám teljes életkora tehát kilencszázharminc év volt, amikor meghalt." 1 Mózes 5,3-5)
A bárány a szelídség, jámborság, engedelmesség megtestesítője.
A páva pedig a halhatatlanság, az örök élet szimbóluma.
Végső Csend
akril, vászon - 40 X 50 cm
ELKELT
"A nagy szerzetes egyéniségek megszokták, hogy félhomályba néznek, és szüntelen képesek rátalálni a világosságra, aki az Isten. Mert Isten elrejtőzött Deus Absconditus (Elrejtőzködő Isten), azzal a fátyollal van beborítva, amelyet egyedül a csönd tud résnyire elrebbenteni. A csönd homálya teszi lehetővé az embernek, hogy kitartóan nézze Istent. A csönd a legnagyobb misztérium, Isten csöndes marad. Szeretek emlékezni Patrice de LA Tour du Pin költőnek ezekre a szavaira: " Minden életben a csend mondja ki Istent."
"Amikor a lélek elválik a távozó testétől, egy sohasem tapasztalt csöndben emelkedik. A halál nagy csöndje annak a léleknek a csöndje, aki a másik haza, az örök élet földje felé halad.... Minden, ami Istentől való, semmi zajt nem kelt."
(Robert Sarah bíboros: A csönd ereje a zaj diktatúrájával szemben, Szent István Társulat, 2019)
Hazaérkezés
40 X 50 cm - akril, vászon
ELKELT
A festményem készültekor a következő gondolatok volt bennem, melyek képként elém jöttek: Isten valóságos ismeretének kezdete az élet-halál határán:
"Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten." (1Korintusi levél 13,12)
Ezt a megismerést, időtlen, isteni nyugalmat idézi meg a festményen lévő, mindenhol jelenlévő és mindent átjáró nappali fény. A nappal: az ember, annak életének időmértéke. Az erős, égi fény, viszont ezen az emberin már túlmutat és egy időtlen, isteni térbe visz át "a tengeren túlra".
A tenger több jelentésű szimbólum, az ószövetségi időben a halál birodalma (Jónás története), de az Újszövetség óta új jelentéssel is bővült e szimbólum: az egész elveszett emberiség jelképe is; ezt látjuk: Jézus "emberhalászok" hasonlatában, vagy a Jelenések könyvében a "tengerből feljövő fenevad" képében, majd a könyv végén: "És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé."
Ennek a hatalmas tengernek ellentéteként jelenik meg, az életet alig hordozó homokos parton az emberi mulandósagot megidéző fűszálak száradó, sárguló csoportjai.
"Az ÚR maga mondja ezt. Egy hang szól: Kiálts! Én kérdeztem: Mit kiáltsak? Minden test csak fű, és minden szépsége, mint a mezei virágé.
Elszárad a fű, elhervad a virág, ha ráfúj az ÚR szele. - Bizony csak fű a nép! Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad. "
(Ézsaiás könyve 40,6-8)