2024. december 23., hétfő

A Kertszéli fák

 


A Kertszéli fák

akril, fa - 32 X 24 cm - 2024


"Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek.

...elrejtőzött az ember és felesége az Úristen elől a kert fái között."

(1 Mózes 3,7;8)


Az első emberpár megrémült megnyílt elméjétől, elméje zajától, önnön magától és önkéntelenül azt a csendet kereste, amelyet elvesztett, de ettől a belső zajtól már nem tudtak szabadulni, így öntudatlanul testüket menekítették: elbújtak a Kert fái között, csendet keresve ...de már az sem segített. Valami betört elméjükbe, majd "zajok", eddig idegen gondolatok jöttek fel onnan.

Megrémültek mindketten ettől, és már magától Istentől is, mert tudták, hogy Ő is látja ezt ...belső csendjük elveszett. A fák közötti sötét sem adta azt a nyugodt csendet, melyet ismertek.

"Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok. 

Ezért rejtőztem el." (1 Mózes 3,10)

Úgy gondolom ezek voltak Ádám első szavai Istenhez, mivel már önnön gondolatait kellett "túlkiabálnia" hangjával, szavaival: azaz meg kellett első ízben szólalnia, mikor Istenhez fordult.

Ezek után már a szavak zaja kellett az Istenhez való kapcsolathoz. Addig Isten és az emberpár kapcsolata bensőséges, átlátszó és csend uralta volt, nem kellettek szavak, hangok... teljesen együtt voltak.

De ezután már Isten is "kiáltott" az emberhez, mert az ember már csak így hallotta Őt meg: "Hol vagy?"

A hangok és szavak zaja tört be kettejük kapcsolatába.


Így a szavak nélküli, szemlélődő ima az ősi, bűneset előtti kapcsolatot hozza mindig is vissza Isten és ember között. Emiatt a csend nem valaminek a hiánya lesz, hanem a mindenség jelenléte. 


"Minden életben a csend mondja ki a végtelen Istent." 

(Patrice de la Tour du Pin)

Belső sziget

 


Belső sziget

akril, vászon - 40 X 40 cm - 2024


"Mindennek megszabott ideje van,

megvan az ideje minden dolognak

az ég alatt."

(A Prédikátor könyve 3,1)

...

"Ne aggódjatok tehát a holnapért, a holnap majd aggódik magáért..."

(Máté evangéliuma 6,34)

...

"Az a benyomás, hogy az idő lényegesen gyorsabban telik, mint korábban, abból a körülményből ered, hogy ma nem vagyunk képesek elidőzni, hogy a tartam tapasztalata annyira ritka lett.

Aki megpróbál gyorsabban élni, végül gyorsabban is hal meg. Nem az események száma, hanem a tartam tapasztalata teszi teltebbé az életet. Ahol az események gyorsan követik egymást, ott nem jön létre semmi tartós."

(Byung-Chul Han: Az idő illata)

Két világ

 


Két világ 

akril, vászon - 40 X 50 cm - 2024

Földi glória

 


Földi glória 

akril, vászon - 40 x 40 cm - 2024


Festményem a végtelent a mulandóval, az égit a földivel kapcsolja össze. A fej körül megjelenő pipacs az élet rövidségének jelképe, amely vékony szirmai miatt az érzékenység és a tűnékeny álom szimboluma is. Festményemen e törékeny virág kitépett szirmai adják azt a dicsfényt, amely az örökléthez kapcsolódik, így a földi és az égi kontrasztja eggyé válik; ezáltal utalva az Isten nélküli földi, emberi próbálkozások értelmetlenségére a mennyei, örök lét felé. A felszegett fej, lenéző tekintet és az amögötti "rozsdás" fény, glória is erre a "kopott", emberi próbálkozásra utal.

Éles határ

 


"A szép látványa nem tetszést, hanem megrendülést idéz elő." (Platón)


Éles határ

akril vászon - 80 X 60 cm - 2024

Infra-vékony érintés

 


Infra-vékony érintés

akril, vászon - 40 X 40 cm - 2024


Az új festményem címe Marcel Duchamp képzőművész egy rövid, titokzatos mondatában szerepel, amely Beke László művészettörténész szerint olyan kapcsolatokat jelent, melyek egybetartoznak, azonban egymással sosem érintkezhetnek, ilyen például az élet és halál, vagy a test és a lélek, illetve olyan időben és térben közel álló fogalmak, kapcsolatok, amelyek a végtelenben közelítenek egymáshoz, de sosem kapcsolódhatnak össze.


A pillanatiság és a legmélyebb ellentétek látszólagos érintkezésének, egybetartozásának tökéletes kifejezője az infra-vékony.


A festményemen jelenlévő két anyag kapcsolatában látszólagos ellentét feszül a rózsa könnyű volta és a kő, szikla keménysége között, azonban mind a rózsa, mind a szikla: halott, mint maga a pillanat. Így infra-vékony kapcsolatban léteznek. A látszólagos ellentét feloldódik ...és mégsem: szürreális feszültség keletkezik.

Éjjeli beszélgetés Édenben


Éjjeli beszélgetés Édenben 

akril, fatábla - 24 X 32 cm - 2024

Törékeny fények

 


Törékeny fények

akril, fa - 32 X 24 cm - 2024


"A szép nem más, mint az iszonyú kezdete, amit még elviselünk."

(Rainer Maria Rilke)


"A szép fátyolszerűen és titkon mindig magában hordozza az elmúlást is.

Éppen ezért a szép mindig emberi: törékeny és esendő. A szép lényegét ez adja. Egyfajta "negativitás" és az IDŐ bújkál benne, ennek köszönheti csáberejét." 

(Byung-Chul Han)

Lilit lánya


 "Az esendőség negativitása nélkül a szép, simasággá satnyul."

(Theodor Adorno)


Lilit lánya

akril, vászon - 40 x 40 cm - 2024


A szépség katasztrófa, mely a csillagok rendjét megzavarja. 

Fáklya, amelybe a pillangó belerepül és elég."

(Baudelaire)

A mély szépséget tapasztalni vágyjuk, viszont a tapasztalat olyan, mint egy átkelés... átkelés a fénybe. Ehhez a tapasztalathoz pedig szükségképpen hozzátartozik az emberi megrendültség és megragadottság "katasztrófája".


Így az esendő, törékeny, sérülni képes emberinek mindig van egy belső mély szépsége, mert az esendőség legmélyén fedezhető fel az emberi hármas: a test, lélek, személyiség Isten felé való vágyakozása is, Akiben megnyugodni vágyik.


Az elmúlás nélküli "szép" viszont mindig holttá dermed, kísértetté simítódik. A "tökéletesben", itt a földön, mindig van valamiféle embertelen, mert időből kiragadott (időtlen) akar lenni egy idő uralta térben és pont ezért: mindig mélyen életidegen, és nem emberi:... sima.

Mint a like, a vizuális kommunikáció egyik "simítóeszköze", időtlenül és embertelenül ugyanolyan.


"...

kiknek szemében égő éden,

torkában mondhatatlan átok,

jönnek egy jel bűvöletében:

tépett, esendő óriások.


Teljesítetlen ős ígéret

látomások kábulatában,

veszett, beérhetetlen élet

csillag-omlások távlatában,

csak el, csak el halál utánig,

végső tűz-nap virradatáig,

minden titkok torkolatáig …

míg a vérzúgás csönddé válik

..."

(Bede Anna: A pusztában - részlet)

Hazaérkezés 2.

 


Hazaérkezés 2.

akril, vászon - 40 X 50 cm - 2024


Isten valóságos ismeretének kezdete az élet-halál határán kezdődik:

"Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten." (1Korintusi levél 13,12)


Ezt a megismerést, időtlen, isteni nyugalmat idézi meg a festményen lévő, mindenhol jelenlévő és mindent átjáró nappali fény. A nappal: az ember, annak életének időmértéke. Az erős, égi fény, viszont ezen az emberin már túlmutat és egy időtlen, isteni térbe visz át "a tengeren túlra". 


A tenger több jelentésű szimbólum, az ószövetségi időben a halál birodalma (Jónás története), de az Újszövetség óta új jelentéssel is bővült e szimbólum: az egész elveszett emberiség jelképe is; ezt látjuk: Jézus "emberhalászok" hasonlatában, vagy a Jelenések könyvében a "tengerből feljövő fenevad" képében, majd a könyv végén: "És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé."


Ennek a hatalmas tengernek ellentéteként jelenik meg, az életet alig hordozó homokos parton az emberi mulandósagot megidéző fűszálak száradó, sárguló csoportjai, melyek közeledve az isteni teret jelképező tengerhez élettel teliek lesznek...a mulandó ember hazatér, életbe ébred.


"Az ÚR maga mondja ezt. Egy hang szól: Kiálts! Én kérdeztem: Mit kiáltsak? Minden test csak fű, és minden szépsége, mint a mezei virágé.  

Elszárad a fű, elhervad a virág, ha ráfúj az ÚR szele. - Bizony csak fű a nép! Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad. "

(Ézsaiás könyve 40,6-8)

Égszínkék rácsok

 


Égszínkék rácsok 

akril, vászon - 40 X 50 cm - 2024


Kép-más-másképp címmel szervezett 6. Baptista Művészeti Alkotóhéten készült festményem központi motívuma az ablak, mint kapu szimbólum: átlépési lehetőség a földi-szellemi sík, az ember és Isten között, A festményemen e "kapu" zárva van, erre a zártságra erősít rá a rács és a kilincs hiánya. A rácsos ablak kétféleképpen is értelmezhető.

Egyrészt utal az Édenből kitaszított ember, már Isten közvetlen kapcsolatához vissza nem térő voltára, szomorúságára, Akit színről-színre többé már nem láthat. A rács mozdíthatatlanul jelen van.

A képmás kívül rekedt. A rács árnyéka viszont él, fényes árnya színes és életet hoz a pusztai sivatagba. Emellett értelmezhető a képem az Istentől elszakadt "szabad" ember Istenképeként is.

Ez utóbbit nézve: Istenről szerzett benyomásaink, emberi vágyaink, sokszor épülnek sztereotípiákra (mit "kell adnia" az Istennek), melyek Isten egyéni, ránk épülő terveivel sokszor nincsenek is összhangban, vagy nem vagyunk készen rájuk. Így a rács, mint értelmezési tévútként van jelen, az isteni és az emberi út széttartó voltának jelképe, mely elválasztja az Istent és az embert: az Istenre megsértődött teremtmény rácsot emel önmaga és Isten közé... ez a képmás ... már más.

Sivatagi tavasz

 


Sivatagi tavasz 

40 X 50 cm - akril, vászon - 2024

Rehabilitációs foglalkoztató

 


Rehabilitációs foglalkoztató 

akril, ceruza, vászon, 40 X 30 cm, 2024


"Egy ember átlagos várható élettartama nevetségesen, rémisztően, már-már bosszantóan rövid. ... tegyük fel, nyolcvanéves korodig élsz, akkor egy kicsit több, mint 4000 heted van...."

Oliver Burkeman: Az élet rövid - útmutató hala(n)dóknak, Libri, 2022


"Egyedül a művész képes arra, hogy a műveivel legyőzze az időt."

Krysztof Pomian



A kis sárga virág

 


A kis sárga virág 

akril, ceruza, vászon, 40 X 30 cm, 2024

"Milyen szomorú távol lenni Attól, Aki mindenütt jelen van." 
Szent Ágoston
...
"Isten és az emberiség, mint két szerelmes, eltévesztették találkájuk színhelyét. Mindegyik idő előtt érkezik, csakhogy más-és más helyre, és várnak, várnak, várnak..."
Simone Weil: Ami személyes és ami szent (Vigilia, Budapest, 1983, 271. oldal)

Illat

 


Illat

akril, vászon - 40 X 40 cm - 2024

"A szép fátyolszerűen és titkon mindig magában hordozza az elmúlást is.
Éppen ezért a szép mindig emberi: törékeny és esendő. A szép lényegét ez adja. Egyfajta "negativitás" és az idő bújkál benne, ennek köszönheti csáberejét." (Byung-Chul Han: A szép megmentése)

Az elmúlás nélküli "szép" viszont mindig holttá dermed, kísértetté simítódik. A "tökéletesben", amely itt a földön, ember által próbál létrejönni, mindig van valamiféle embertelen, mert időből kiragadott (időtlen) akar lenni egy idő uralta térben és pont ezért: mélyen életidegen.

A szépség valahol mindig rejtőzködő és emiatt titokzatos is, így leple miatt is szép a szép. "A művészetkritikának nem felemelnie kell a leplet, hanem inkább a lepel pontosabb megismerése révén emelkedni fel a szép alkotás igazi megismeréséhez." 
(Walter Benjamin: A leplezés hermeneutikája)
A lepel látszólag mindig számtalan rétegeket rejt maga alatt, ez okozza igazi csáberejét, sohasem egysíkú, egyszerű, és így sohasem véglegesen megfejthető.

Így az esendő emberinek mindig van egy belső mély szépsége, mert az esendőség legmélyén fedezhető fel az emberi hármas: a test, lélek, személyiség Isten felé való vágyakozása is, Akitől elszakadt és Akibe a halálával is csak visszatérni, megnyugodni vágyik.

"Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig.  
De nemcsak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek első zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására."
(Pál levele a Rómaiakhoz 8,22-23)

...

Falu Tamás: Tengernek születtem

Tengernek születtem,
s csak egy vízcsepp lettem.
Erdőnek születtem,
s egy árva fa lettem.

Madárnak születtem
és csak két szárny lettem.

Két szárny lettem csupán,
amely meg-meglebben,
de felszálltam s eltűntem

a kék végtelenben.

Nyílás

 


Nyílás
akril, vászon - 50 X 60 cm - 2024


Lángoló prés

 


Lángoló prés

akril, vászon - 40 X 40 cm - 2024