(Theodor Adorno)
Lilit lánya
akril, vászon - 40 x 40 cm - 2024
A szépség katasztrófa, mely a csillagok rendjét megzavarja.
Fáklya, amelybe a pillangó belerepül és elég."
(Baudelaire)
A mély szépséget tapasztalni vágyjuk, viszont a tapasztalat olyan, mint egy átkelés... átkelés a fénybe. Ehhez a tapasztalathoz pedig szükségképpen hozzátartozik az emberi megrendültség és megragadottság "katasztrófája".
Így az esendő, törékeny, sérülni képes emberinek mindig van egy belső mély szépsége, mert az esendőség legmélyén fedezhető fel az emberi hármas: a test, lélek, személyiség Isten felé való vágyakozása is, Akiben megnyugodni vágyik.
Az elmúlás nélküli "szép" viszont mindig holttá dermed, kísértetté simítódik. A "tökéletesben", itt a földön, mindig van valamiféle embertelen, mert időből kiragadott (időtlen) akar lenni egy idő uralta térben és pont ezért: mindig mélyen életidegen, és nem emberi:... sima.
Mint a like, a vizuális kommunikáció egyik "simítóeszköze", időtlenül és embertelenül ugyanolyan.
"...
kiknek szemében égő éden,
torkában mondhatatlan átok,
jönnek egy jel bűvöletében:
tépett, esendő óriások.
Teljesítetlen ős ígéret
látomások kábulatában,
veszett, beérhetetlen élet
csillag-omlások távlatában,
csak el, csak el halál utánig,
végső tűz-nap virradatáig,
minden titkok torkolatáig …
míg a vérzúgás csönddé válik
..."
(Bede Anna: A pusztában - részlet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése