Égszínkék rácsok
akril, vászon - 40 X 50 cm - 2024
Kép-más-másképp címmel szervezett 6. Baptista Művészeti Alkotóhéten készült festményem központi motívuma az ablak, mint kapu szimbólum: átlépési lehetőség a földi-szellemi sík, az ember és Isten között, A festményemen e "kapu" zárva van, erre a zártságra erősít rá a rács és a kilincs hiánya. A rácsos ablak kétféleképpen is értelmezhető.
Egyrészt utal az Édenből kitaszított ember, már Isten közvetlen kapcsolatához vissza nem térő voltára, szomorúságára, Akit színről-színre többé már nem láthat. A rács mozdíthatatlanul jelen van.
A képmás kívül rekedt. A rács árnyéka viszont él, fényes árnya színes és életet hoz a pusztai sivatagba. Emellett értelmezhető a képem az Istentől elszakadt "szabad" ember Istenképeként is.
Ez utóbbit nézve: Istenről szerzett benyomásaink, emberi vágyaink, sokszor épülnek sztereotípiákra (mit "kell adnia" az Istennek), melyek Isten egyéni, ránk épülő terveivel sokszor nincsenek is összhangban, vagy nem vagyunk készen rájuk. Így a rács, mint értelmezési tévútként van jelen, az isteni és az emberi út széttartó voltának jelképe, mely elválasztja az Istent és az embert: az Istenre megsértődött teremtmény rácsot emel önmaga és Isten közé... ez a képmás ... már más.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése