Illat
akril, vászon - 40 X 40 cm - 2024
"A szép fátyolszerűen és titkon mindig magában hordozza az elmúlást is.
Éppen ezért a szép mindig emberi: törékeny és esendő. A szép lényegét ez adja. Egyfajta "negativitás" és az idő bújkál benne, ennek köszönheti csáberejét." (Byung-Chul Han: A szép megmentése)
Az elmúlás nélküli "szép" viszont mindig holttá dermed, kísértetté simítódik. A "tökéletesben", amely itt a földön, ember által próbál létrejönni, mindig van valamiféle embertelen, mert időből kiragadott (időtlen) akar lenni egy idő uralta térben és pont ezért: mélyen életidegen.
A szépség valahol mindig rejtőzködő és emiatt titokzatos is, így leple miatt is szép a szép. "A művészetkritikának nem felemelnie kell a leplet, hanem inkább a lepel pontosabb megismerése révén emelkedni fel a szép alkotás igazi megismeréséhez."
(Walter Benjamin: A leplezés hermeneutikája)
A lepel látszólag mindig számtalan rétegeket rejt maga alatt, ez okozza igazi csáberejét, sohasem egysíkú, egyszerű, és így sohasem véglegesen megfejthető.
Így az esendő emberinek mindig van egy belső mély szépsége, mert az esendőség legmélyén fedezhető fel az emberi hármas: a test, lélek, személyiség Isten felé való vágyakozása is, Akitől elszakadt és Akibe a halálával is csak visszatérni, megnyugodni vágyik.
"Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig.
De nemcsak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek első zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására."
(Pál levele a Rómaiakhoz 8,22-23)
...
Falu Tamás: Tengernek születtem
Tengernek születtem,
s csak egy vízcsepp lettem.
Erdőnek születtem,
s egy árva fa lettem.
Madárnak születtem
és csak két szárny lettem.
Két szárny lettem csupán,
amely meg-meglebben,
de felszálltam s eltűntem
a kék végtelenben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése