Hazaérkezés 2.
akril, vászon - 40 X 50 cm - 2024
Isten valóságos ismeretének kezdete az élet-halál határán kezdődik:
"Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten." (1Korintusi levél 13,12)
Ezt a megismerést, időtlen, isteni nyugalmat idézi meg a festményen lévő, mindenhol jelenlévő és mindent átjáró nappali fény. A nappal: az ember, annak életének időmértéke. Az erős, égi fény, viszont ezen az emberin már túlmutat és egy időtlen, isteni térbe visz át "a tengeren túlra".
A tenger több jelentésű szimbólum, az ószövetségi időben a halál birodalma (Jónás története), de az Újszövetség óta új jelentéssel is bővült e szimbólum: az egész elveszett emberiség jelképe is; ezt látjuk: Jézus "emberhalászok" hasonlatában, vagy a Jelenések könyvében a "tengerből feljövő fenevad" képében, majd a könyv végén: "És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé."
Ennek a hatalmas tengernek ellentéteként jelenik meg, az életet alig hordozó homokos parton az emberi mulandósagot megidéző fűszálak száradó, sárguló csoportjai, melyek közeledve az isteni teret jelképező tengerhez élettel teliek lesznek...a mulandó ember hazatér, életbe ébred.
"Az ÚR maga mondja ezt. Egy hang szól: Kiálts! Én kérdeztem: Mit kiáltsak? Minden test csak fű, és minden szépsége, mint a mezei virágé.
Elszárad a fű, elhervad a virág, ha ráfúj az ÚR szele. - Bizony csak fű a nép! Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad. "
(Ézsaiás könyve 40,6-8)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése