Nyitott Ég
akril, vászon - 40 X 40 cm - 2025
2025. november 16., vasárnap
"És láttam..."
"És láttam..."
akril, vászon - 70 X 100 cm - 2025
"És láttam" ...egy vissza-visszatérő nyomatékos mondatkezdet a Jelenések könyvében, ahol mennyei, földi és föld alatti események összeérnek, egymásba kapcsolódnak és Istenben végül ki is teljesednek, hogy visszatérjenek Őhozzá, hogy végül majd "Isten legyen minden mindenekben." (1Korintusi levél 15,28)Mikor a világ elhasználódik, egyre jobban láthatóvá is válik ez, hasonlóan a képernyőn a hibákat jelző vonalakhoz.Az ad.ás kezd ...szakadozni...a készülék hibája. láthatóvá válik mindenki számára...ma.jd ...vég.leg. ...megszűnik::.…........"Csak csöndesség lesz és sötétés az egész rossz habarékle fog folyni az Isten torkán."(Karinthy Gábor: Végítélet c. verséből)
Kiáltó ima
akril, vászon - 60 X 60 cm - 2025
"A kiáltás mélységesen emberi tevékenység. Ez volt az első tevékenységünk, amikor a világra jöttünk. Tüdőnk még zárt volt és a minket körülvevő levegővel való első érintkezésre, alighogy elhagytuk anyánk méhét, a megfulladás veszélyeztette életünket. Ekkor kiáltottunk és ez mentett meg minket az életnek. Mert midőn rémületünket kiáltottuk világgá, a kiáltás életet adott nekünk. Ennek az első kiáltásnak az emléke bevésődött pszichénkbe és testünkbe. Mindörökre megjelölt bennünket: emberek vagyunk, az Édenen kívül, Istentől távol születve.
...
A kiáltás mindig valakihez szól, és ez minden ima lényeges eleme. Ha valakihez fordulok, aki felettem van, ténylegesen kilépek önmagamból... és ez a kilépés nem is olyan egyszerű..."
(André Louf: A kegyelem szerint)
2025. augusztus 7., csütörtök
Végítélet (festmény Karinthy Gábor versére)
Végítélet
akril, vászon - 60 X 30 cm - 2025
Festmény Karinthy Gábor: Végítélet c. versére.
Karinthy Gábor: Végítélet
Az őszi csillagok ragyognak,
csöndes szívemben szeretet -
s a híres végítéletet
megjósolom mindannyiunknak.
Nem lesz tűz és füstök se szállnak
azon az utolsó napon,
nem hull majd hamu meg korom
és összeégett, ember, állat
nem fog halmokká magasodni.
Nem fognak a veszett Időt
jelző harangok zúgni, nők
föltépett mellekkel zokogni
a vérbenúszó utcák hosszán -
Csak csöndesség lesz és sötét
és az egész rossz habarék
le fog folyni az Isten torkán.
Az úton (Pusztai várakozás)
Az úton (Pusztai várakozás)
akril, vászon - 50 X 60 cm - 2025
"Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig.
De nemcsak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek első zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására."
(Pál levele a Rómaiakhoz 8,22-23)
A képen e bazárt pusztai út közegébe - elhagyott szükségtelenné vált, megtört férfiak közé - lép be egy fénycsóva, mely életet hoz magával. A képen megjelenő madarak (verebek, galamb) ezzel a fénnyel együtt jelennek meg: életet, mozgást hozva a képbe; az élet értékére, Isten megtartó, figyelmes szeretetére, illetve a Szentlélekre utalva. A morzsákkal a tizenkét verebet etető alak is utalás a gondoskodó Istenre. Így a földön ülő, verebeket etető alakban a megtört ember és Krisztus képe mintegy eggyé válik.
"Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk?"
(Máté evangéliuma 6,26)
"Én sok éjszaka láttalak már, hallgattalak is
számtalanszor, én tudom, hogy te egyszerű
voltál, szürke, fáradt és hozzánk hasonló.
Álmatlanul csavarogtad a számkivetettek
útját, a nyomor, az éhség siralomvölgyeit
s gyötrő aggodalmaid horizontján már az eget
nyaldosták pusztuló Jeruzsálemed lángjai.
Hangod fájó hullámokat kavart, mikor
a sok beszéd után rekedten újra
szólani kezdtél. Megtépett és színehagyott
ruhádon vastagon ült a nagy út pora,
sovány, széltől-naptól cserzett arcodon
bronzvörösre gyúlt a sárgaság s két
parázsló szemedből sisteregve hullottak
borzas szakálladra az Isten könnyei –"
(Dsida Jenő: Krisztus - részlet)
2025. május 19., hétfő
Az első mozdulat
Az első mozdulat
akril, vászon - 30 X 30 cm - 2025
"...jól tudja Isten, ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz."
...
...jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz..."
(1 Mózes 3,5-6)
Minden egyes ember drámája tükröződik ezen ősi tipológikus történetben, mivel midenki átmegy személyesen is a maga életében újra -és újra az Ember kísértésén, bukásán, majd a kiűzetésen és végül a halálon is. Mindannyiunk és az emberiség egészének sorsa tükröződik ezen ősi, misztikus történetben.
Az első nap
Az első nap
akril, vászon - 40 x 40 cm - 2025
ELKELT
"Amikor Isten az embert megteremtette, maga is elcsodálkozott. Azt mondta: úgy alkottam, hogy testében is szellemi legyen, s íme testivé lett szellemében is."
(Jacques-Bénigne Bossuet)
"És fogta az Úristen az embert, elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt művelje és őrizze. Ezt parancsolta az Úristen az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod."
...
"Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett. Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme..."
(1Mózes 2,15-17; 3,6-7)
Az Ember, Istentől való elfordulásának pillanata a legnagyobb változás volt a teremtett világban: elkezdődött a Történelem.
Az ember tettével magával rántotta a teljes világot az Istentől való elszakítottságba. A tökéletesség ezután kezdett elkorcsosulni minden teremtményben.
Az ember elméje (szeme) megnyílt: ártatlan volta végetért. Világában megjelent a jó és a rossz. Meglátta először az életében, a világból kiszakítottan, külön önmagát: azaz azt, hogy "mezítelen".
Ez egy új tapasztalat volt az első emberpárnak: megrettentek és elbújtak... de csak testileg tudtak a fák között elbújni, mert az elméjük már megnyílt, és ott mélyen, a szeretet kapcsolat megtört: így félni kezdtek. Ott, a fák sűrűjében is érzékelték ezt a különvállást, ezt az új érzést, azt hogy FÉLnek....és eddig ezt nem élték át...
A test elbújhatott a Kert fáinak árnyai között, de a lélek nem tudott önmaga elől.
Mivel pedig szellemük elszakadt a teremtett világtól és Istentől: ezek után már nem látta többé az Ember az Istent, csak hallotta.
Ádám és Éva ketten reszkettek, ahogy alkonyba borult a Kert, és az árnyak megnyúltak, de belül remélték, hogy ismét megszólítja őket valahonnan a Teremtőjük, akit már nem láttak, de reméltek... hogy csak hozzájuk szól még... úgy ahogy addig azt mindig is tette.
A szerető Isten pedig szólt:
"De az ÚRisten kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy?"
(1Mózes 3,9)
Isten ezen első mondata az elszakadás után, e kapcsolatról sokmindent elárul. Azt, hogy a mély kötelék megszakadása Istenre is hatott: keresett, mert keresni akart, mert már nem voltunk mélyen ott Őbenne.
De Isten újból felvette a kapcsolatot, mert Ő volt már csak képes rá, hogy kezdeményezzen és az Ember után nyúljon.
2024. december 23., hétfő
A Kertszéli fák
A Kertszéli fák
akril, fa - 32 X 24 cm - 2024
"Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek.
...elrejtőzött az ember és felesége az Úristen elől a kert fái között."
(1 Mózes 3,7;8)
Az első emberpár megrémült megnyílt elméjétől, elméje zajától, önnön magától és önkéntelenül azt a csendet kereste, amelyet elvesztett, de ettől a belső zajtól már nem tudtak szabadulni, így öntudatlanul testüket menekítették: elbújtak a Kert fái között, csendet keresve ...de már az sem segített. Valami betört elméjükbe, majd "zajok", eddig idegen gondolatok jöttek fel onnan.
Megrémültek mindketten ettől, és már magától Istentől is, mert tudták, hogy Ő is látja ezt ...belső csendjük elveszett. A fák közötti sötét sem adta azt a nyugodt csendet, melyet ismertek.
"Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok.
Ezért rejtőztem el." (1 Mózes 3,10)
Úgy gondolom ezek voltak Ádám első szavai Istenhez, mivel már önnön gondolatait kellett "túlkiabálnia" hangjával, szavaival: azaz meg kellett első ízben szólalnia, mikor Istenhez fordult.
Ezek után már a szavak zaja kellett az Istenhez való kapcsolathoz. Addig Isten és az emberpár kapcsolata bensőséges, átlátszó és csend uralta volt, nem kellettek szavak, hangok... teljesen együtt voltak.
De ezután már Isten is "kiáltott" az emberhez, mert az ember már csak így hallotta Őt meg: "Hol vagy?"
A hangok és szavak zaja tört be kettejük kapcsolatába.
Így a szavak nélküli, szemlélődő ima az ősi, bűneset előtti kapcsolatot hozza mindig is vissza Isten és ember között. Emiatt a csend nem valaminek a hiánya lesz, hanem a mindenség jelenléte.
"Minden életben a csend mondja ki a végtelen Istent."
(Patrice de la Tour du Pin)
Belső sziget
Belső sziget
akril, vászon - 40 X 40 cm - 2024
"Mindennek megszabott ideje van,
megvan az ideje minden dolognak
az ég alatt."
(A Prédikátor könyve 3,1)
...
"Ne aggódjatok tehát a holnapért, a holnap majd aggódik magáért..."
(Máté evangéliuma 6,34)
...
"Az a benyomás, hogy az idő lényegesen gyorsabban telik, mint korábban, abból a körülményből ered, hogy ma nem vagyunk képesek elidőzni, hogy a tartam tapasztalata annyira ritka lett.
Aki megpróbál gyorsabban élni, végül gyorsabban is hal meg. Nem az események száma, hanem a tartam tapasztalata teszi teltebbé az életet. Ahol az események gyorsan követik egymást, ott nem jön létre semmi tartós."
(Byung-Chul Han: Az idő illata)
Földi glória
Földi glória
akril, vászon - 40 x 40 cm - 2024
Festményem a végtelent a mulandóval, az égit a földivel kapcsolja össze. A fej körül megjelenő pipacs az élet rövidségének jelképe, amely vékony szirmai miatt az érzékenység és a tűnékeny álom szimboluma is. Festményemen e törékeny virág kitépett szirmai adják azt a dicsfényt, amely az örökléthez kapcsolódik, így a földi és az égi kontrasztja eggyé válik; ezáltal utalva az Isten nélküli földi, emberi próbálkozások értelmetlenségére a mennyei, örök lét felé. A felszegett fej, lenéző tekintet és az amögötti "rozsdás" fény, glória is erre a "kopott", emberi próbálkozásra utal.
Éles határ
"A szép látványa nem tetszést, hanem megrendülést idéz elő." (Platón)
Éles határ
akril vászon - 80 X 60 cm - 2024
Infra-vékony érintés
akril, vászon - 40 X 40 cm - 2024
Az új festményem címe Marcel Duchamp képzőművész egy rövid, titokzatos mondatában szerepel, amely Beke László művészettörténész szerint olyan kapcsolatokat jelent, melyek egybetartoznak, azonban egymással sosem érintkezhetnek, ilyen például az élet és halál, vagy a test és a lélek, illetve olyan időben és térben közel álló fogalmak, kapcsolatok, amelyek a végtelenben közelítenek egymáshoz, de sosem kapcsolódhatnak össze.
A pillanatiság és a legmélyebb ellentétek látszólagos érintkezésének, egybetartozásának tökéletes kifejezője az infra-vékony.
A festményemen jelenlévő két anyag kapcsolatában látszólagos ellentét feszül a rózsa könnyű volta és a kő, szikla keménysége között, azonban mind a rózsa, mind a szikla: halott, mint maga a pillanat. Így infra-vékony kapcsolatban léteznek. A látszólagos ellentét feloldódik ...és mégsem: szürreális feszültség keletkezik.
Törékeny fények
Törékeny fények
akril, fa - 32 X 24 cm - 2024
"A szép nem más, mint az iszonyú kezdete, amit még elviselünk."
(Rainer Maria Rilke)
"A szép fátyolszerűen és titkon mindig magában hordozza az elmúlást is.
Éppen ezért a szép mindig emberi: törékeny és esendő. A szép lényegét ez adja. Egyfajta "negativitás" és az IDŐ bújkál benne, ennek köszönheti csáberejét."
(Byung-Chul Han)
Lilit lánya
"Az esendőség negativitása nélkül a szép, simasággá satnyul."
(Theodor Adorno)
Lilit lánya
akril, vászon - 40 x 40 cm - 2024
A szépség katasztrófa, mely a csillagok rendjét megzavarja.
Fáklya, amelybe a pillangó belerepül és elég."
(Baudelaire)
A mély szépséget tapasztalni vágyjuk, viszont a tapasztalat olyan, mint egy átkelés... átkelés a fénybe. Ehhez a tapasztalathoz pedig szükségképpen hozzátartozik az emberi megrendültség és megragadottság "katasztrófája".
Így az esendő, törékeny, sérülni képes emberinek mindig van egy belső mély szépsége, mert az esendőség legmélyén fedezhető fel az emberi hármas: a test, lélek, személyiség Isten felé való vágyakozása is, Akiben megnyugodni vágyik.
Az elmúlás nélküli "szép" viszont mindig holttá dermed, kísértetté simítódik. A "tökéletesben", itt a földön, mindig van valamiféle embertelen, mert időből kiragadott (időtlen) akar lenni egy idő uralta térben és pont ezért: mindig mélyen életidegen, és nem emberi:... sima.
Mint a like, a vizuális kommunikáció egyik "simítóeszköze", időtlenül és embertelenül ugyanolyan.
"...
kiknek szemében égő éden,
torkában mondhatatlan átok,
jönnek egy jel bűvöletében:
tépett, esendő óriások.
Teljesítetlen ős ígéret
látomások kábulatában,
veszett, beérhetetlen élet
csillag-omlások távlatában,
csak el, csak el halál utánig,
végső tűz-nap virradatáig,
minden titkok torkolatáig …
míg a vérzúgás csönddé válik
..."
(Bede Anna: A pusztában - részlet)
Hazaérkezés 2.
Hazaérkezés 2.
akril, vászon - 40 X 50 cm - 2024
Isten valóságos ismeretének kezdete az élet-halál határán kezdődik:
"Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten." (1Korintusi levél 13,12)
Ezt a megismerést, időtlen, isteni nyugalmat idézi meg a festményen lévő, mindenhol jelenlévő és mindent átjáró nappali fény. A nappal: az ember, annak életének időmértéke. Az erős, égi fény, viszont ezen az emberin már túlmutat és egy időtlen, isteni térbe visz át "a tengeren túlra".
A tenger több jelentésű szimbólum, az ószövetségi időben a halál birodalma (Jónás története), de az Újszövetség óta új jelentéssel is bővült e szimbólum: az egész elveszett emberiség jelképe is; ezt látjuk: Jézus "emberhalászok" hasonlatában, vagy a Jelenések könyvében a "tengerből feljövő fenevad" képében, majd a könyv végén: "És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé."
Ennek a hatalmas tengernek ellentéteként jelenik meg, az életet alig hordozó homokos parton az emberi mulandósagot megidéző fűszálak száradó, sárguló csoportjai, melyek közeledve az isteni teret jelképező tengerhez élettel teliek lesznek...a mulandó ember hazatér, életbe ébred.
"Az ÚR maga mondja ezt. Egy hang szól: Kiálts! Én kérdeztem: Mit kiáltsak? Minden test csak fű, és minden szépsége, mint a mezei virágé.
Elszárad a fű, elhervad a virág, ha ráfúj az ÚR szele. - Bizony csak fű a nép! Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad. "
(Ézsaiás könyve 40,6-8)
Égszínkék rácsok
Égszínkék rácsok
akril, vászon - 40 X 50 cm - 2024
Kép-más-másképp címmel szervezett 6. Baptista Művészeti Alkotóhéten készült festményem központi motívuma az ablak, mint kapu szimbólum: átlépési lehetőség a földi-szellemi sík, az ember és Isten között, A festményemen e "kapu" zárva van, erre a zártságra erősít rá a rács és a kilincs hiánya. A rácsos ablak kétféleképpen is értelmezhető.
Egyrészt utal az Édenből kitaszított ember, már Isten közvetlen kapcsolatához vissza nem térő voltára, szomorúságára, Akit színről-színre többé már nem láthat. A rács mozdíthatatlanul jelen van.
A képmás kívül rekedt. A rács árnyéka viszont él, fényes árnya színes és életet hoz a pusztai sivatagba. Emellett értelmezhető a képem az Istentől elszakadt "szabad" ember Istenképeként is.
Ez utóbbit nézve: Istenről szerzett benyomásaink, emberi vágyaink, sokszor épülnek sztereotípiákra (mit "kell adnia" az Istennek), melyek Isten egyéni, ránk épülő terveivel sokszor nincsenek is összhangban, vagy nem vagyunk készen rájuk. Így a rács, mint értelmezési tévútként van jelen, az isteni és az emberi út széttartó voltának jelképe, mely elválasztja az Istent és az embert: az Istenre megsértődött teremtmény rácsot emel önmaga és Isten közé... ez a képmás ... már más.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
