2021. október 21., csütörtök
Isten hercege
2021. szeptember 4., szombat
Csend a viharban
Csend a viharban
akril, vászon, 50 x 50 cm
ELKELT
A festmény ötletét Márk evangéliumámak 4. fejezetében található történet adta, melyben Jézus lecsendesíti a tengert. A történetben első olvasatra egy nagy vihar egyértelműen felismerhető, ami látható módon a tanítványok életét veszélyezteti. De ha jobban megnézzük: a történetben több vihar is van. Mégpedig annyi vihar: ahány tanítvány. Csak ezek a viharok nem kívül, hanem belül vannak, bent a tanítványok lelkében. Nagyon árulkodóak a felháborodott, félelemmel számonkérő hangjuk, szavaik: "Mester nem törődsz azzal, hogy elveszünk?" Jézus lelkében viszont nincs vihar: Ő aludt. Miután felkelt, és elcsendesítette a külső vihart, megfigyelhetjük, hogy a tanítványok lelkében a vihar ettől még nem szűnt meg,csak átalakult egy megdöbbenő, csodálkozó értetlenkedéssé: "Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?"
Megeshet velünk, hogy a kinti vihart csak felnagyítjuk önmagunkban, magunk félelmeivel, viharaival, miközben csak magára Isten lelkére kellene figyelnünk, aki nyugodtan utazik eközben is az életünk csónakjában, mivel az Ő lelkében, az Ő szemében a mi csónakunk nincs is viharban.
Erre utal e festményem: a viharos tenger közepén valójában Isten nézőpontjából csend van most is, és csak ezt kérdezi tőlünk:
"Miért féltek ennyire, miért nincs hitetek?"
2021. augusztus 7., szombat
A Végtelenbe... 1-2.
A Végtelenbe... 1-2
akril, vászon, 30 X 40 cm
A festménypár két-két alapelemre épül: a vízre - levegőre, és földre - levegőre.
A festményeken belül szintén kontraszt feszül az égbolt és a viharos tenger, illetve az égbolt és a puszta között. Az egyik képen a viharos éjszakai tenger felett ragyogó, napfényes égbolt látszik, a másikon pedig a nappali pusztaság felett éjszaka látható. Ezen ellentétek misztikuságot adnak a képeknek, amik Isten végtelen voltának titokzatoságára utalnak.
"Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten." (1 Korintus 13,12)
A képek vízszintes kompozíciója azt a belső nyugalmat fejezik ki, amelyet csak Isten előtt állva élhet át az ember. Őelőtte látja meg az ember azt a kontrasztot, amely a világ (tenger és sivatag) és Isten (napsütötte ég és csillagos égbolt) gazdagsága között feszül… itt elfogynak a szavak. Ez a csendes gyönyörködés helyszíne. Itt sejti meg az ember: még a teremtett világ szépségei is pusztai homok, Isten csillagként ragyogó szépsége előtt.
Az embervoltunk hiábavalóságára, a kicsinységünk megélésére való emlékezés helyszínei e néma terek, ahol kiüresedünk Isten előtt, letesszük gondolatainkat, és a teremtett elme folyamatos „locsogása”, gondolkodása, kérései helyett, végre a teremtő Istenre figyelhetünk, hogy Krisztus ismét betölthessen minket Önmagával.
Itt, az Isten előtti Nagy Csendben ismerjük meg Isten közelségének csodáit, itt nyitva találjuk az Ég kapuit.
2021. augusztus 6., péntek
Égi puszta
Égi puszta
"Isten az enyhe szellő után beállt roppant nagy csendben van jelen." (Dr. Barsi Balázs OFM)
A képem kettősségből, látszólagos ellenttétből áll: éjszakai égbolt alatt egy napfényes tenger képe van. E kettő kép rész szimbolikus jelentéssel bírnak, a sötét égbolt, mint a pusztaság jelképeként van jelen, a napfényes tenger pedig Isten mélységeire utalva. Ezek együttes megléte szükségesek lelki életünkben. A sötét éjszakákban - ezek azok a pusztaságok, ahová a Lélek viszi az embert élete folyamán akár többször is - itt már nem magában bízik az ember, hanem belemerül magába Istenbe, teljes megadásként. A puszta emiatt nagyon is ellentmondásos hely: a Lélek viszi oda az embert, hogy közelebb legyen Istenhez, de itt a Sátán is jelen van (lásd: Lukács ev. 4,1-13 - Jézus a pusztában) Ezekben a pusztai mélységekben a lélek meg is döbben, így emiatt az értetlenség helye is ez egyben (lásd: Jób története) Mikor nem érti az ember Istent, de itt rájön: Ő mindenről tud, mindent átlát, és ekkor ebbe, az Isten nyugalmának tengerébe merül bele a pusztaságában, önmaga viharából az ember, hogy megadva Őneki önmagát, még nagyobb mélységeiben ismerje meg az Istent:
"Tudom, hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amelyet meg nem valósíthatnál." (Jób könyve 42, 2)
2021. április 18., vasárnap
Matthias Grünewald: The Small Crucifixion (festménymásolat)
Matthias Grünewald: The Small Crucifixion
Festmény másolat az eredetivel megegyező méretben (61,3 X 46 cm) és anyagra (fatábla), akril festékkel, fényes lakkal lezárt felület.
ELKELT
William-Adolphe Bouguereau: A liliomos szűz (parafrázis)
William-Adolphe Bouguereau: A liliomos szűz (parafrázis)
Az eredeti festmény méretében: 27 X 18.5 cm, vászon, akril. Fényes festménylakkal lezárt felület.
Az eredeti festményen jelenlévő világos bőrtónusokon változtattam a közel-keleten jellemzőbb bőrszínre.
ELKELT
2020. december 17., csütörtök
A "kiáltó hang" hazatér
A "kiáltó hang" hazatér...
(60 X 27 cm, akril, fatábla, 2020)
Keresztelő János haláláról szóló festmény vertikális kompozíciója a föld-ég, halál-élet ellentétekre utal. A kép alsó és felső részét összekötő csillaghíd, mintegy kapcsolatot képez ezen ellentétek között.
A cím, Ézsaiás próféta, Jánosnál beteljesült próféciájára utal: "kiáltó hangja szól a pusztában..."
Keresztelő János munkássága előtt, életét évekig a pusztában élve Istennel töltötte, hogy felkészíthesse Isten a leendő feladatára. A puszta, az a hely, ahol kiüresedünk Isten előtt, hogy Ő juthasson szóhoz mi bennünk. A világ zaja nélküli pusztában, mennyei-égi vízhez juthatunk, a Lélek vízéhez.
János szikár, vékony, de kemény alakja, tekintete is ezt a fajta, pusztában megtanult megnemalkuvást, a test háttérbe szorítása mellett kiérlelt, belső lelki erőt sugallja.
Maga Jézus beszél így Jánosról, rokonáról: "Miért mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádszálat látni?... Prófétát látni? Azt láttatok, sőt - mondom nektek - prófétánál is nagyobbat.... Bizony mondom néktek: nem támadt asszonytól születettek között nagyobb Keresztelő Jánosnál."
A feje mögötti glória, véres aranytálként jelenik meg, mintegy utalva lefejezésére, halálára.
A kép felső részén lévő csillagok a túlvilági élet szimbóluma.
"...Kört ír a meztelen kard
S megvillant egy aranytál
a szolgakézben.
Szeme előtt az idő
megreped.
Hátára föltaposnak,
s a fullasztó sötét,
mely súlyosan alábugyog,
fehér kő-ajtaját
kinyitja."
(Vasadi Péter: János fejevétele - részlet)






















